Az Új Színház előtti megmozduláson
sikerült ráébreszteni a cionistákat, hogy következmények nélkül
nem folytathatják tovább nemzetromboló ügyködésüket. Köszönet
ezért minden magyarnak, aki kiszállt kényelmes foteljéből és
kimutatta megvetését a világhódítók bábfiguráival szemben.
A liberálisok a kulturális szakma körébe tartozó személyi kérdésnek hazudták megmozdulásukat – vagyis olyan dolognak, amihez véleményük szerint kizárólag ők érthetnek, a mucsai magyar a művelődéshez semmit nem konyíthat.
A cionisták emelvényén elhangzott beszédeknél azonban kilógott a lóláb, pontosabban a kaftán széle. A felszólalók rendre előjöttek zsidóságukkal, fröcsögtek mindenre ami nemzeti – már amennyire ezt lehetett hallani, ugyanis a feldühített nemzeti tábor rigmusaival könnyedén túlharsogta a hangosítást. Az amúgy is paprikás kedvű magyarokat rendre provokálták szónoklataikkal, emiatt voltak pillanatok, amikor a védelmükre kivezényelt rendőri erők is kevésnek tűntek.
A megjelent média szokás szerint egyoldalúan tudósított, manipulálta anyagait, de a Nemzeti Forradalmi Párt tagjai legalább pár új fotóval színesíthették családi albumukat. Sok régi ismerőssel is találkozhattunk, volt olyan barátunk, aki utolsó forintjait költötte arra, hogy Pécsről eljöhessen a vörös mocsokkal szembenézni.
Megérte kimenni? Sokan tették fel ezt a kérdést, a kuruc.info például ott tett a nemzeti megmozdulás alá, ahol tudott. Persze, kényelmes a bársonyszék, de nem kellene mindent a szalonképességhez viszonyítani. Az Új Színház ügyénél másodrendű, hogy ki kicsodát és miként nevezett ki. Emiatt nem mozdult volna meg a balliberális oldal, nem hangozna az egekig ajvékolásuk, nem hívták volna segítségül az európai nemzetellenes erőket sem. A személyi kérdés valójában a magyarok és a cionisták közötti kultúrharc szimbólumává alakult át. Szellemi hátország nélkül pedig nehéz elképzelni hazánk felszabadítását.
Másrészt a Lenin fiúk aznap nem vertek egy magyart sem, láthatták, hogy következmények nélkül nem rothaszthatják tovább Magyarország levegőjét. Úgy pislogtak riadt kis szemeikkel mint a kamrában lopáson kapott patkányok. Mi pedig szemeikbe nevettünk : ha-ha-ha antifa!
Szabó Tamás
NFP elnök
